Reggel telefoncsörgésre ébredtem.
-Igen? - szóltam bele álmos hangon.
-Szia! Robert vagyok.
-Szia! Hogy-hogy felhívtál? Eddig nem válaszoltál egy SMS-re se.
-Elfoglalt voltam, de már ráérek. Nem reggelizünk együtt?
-Még most keltem.
-Akkor kapsz egy órát elkészülni. Fél 10-re a szobádnál vagyok.
-Rendben. - mondtam, majd letettem. Kikászálódtam az ágyból, kint pedig már várt Sarah.
-Jó reggelt! - köszönt kedvesen, miközben terítette az étkezőasztalt.
-Neked is!
-Itt volt Mario, téged keresett!
-Mikor?
-Nem rég ment el, elég nyúzott volt.
-És beszélgettetek?
-Csak annyit mondott, hogy később visszajön.
-De Robert-tel reggelizek.
-Komolyan? Válaszolt az SMS-ekre?
-Nem, felhívott.
-Akkor szólj Mario-nak, hogy jöjjön később.
-Á majd maximum megvár..Na megyek is összekapom magam.
-Jól van, szólj ha segítség kell!
-Köszönöm! - mondtam, majd kutatni kezdtem a szekrénybe. Végül elővettem egy farmer rövidnadrágot és egy fehér atlétát.
A szememet kihúztam tussal, a szempillám kispiráloztam és a hajam elkezdtem simítani. Kopogtak az ajtón, Sarah pedig kinyitotta. Mario hangját hallottam meg, a szívem gyorsabban kezdett dobogni a tegnap este után. Engem keresett, hallottam mindent. Letettem a hajvasalót, majd kimentem a konyhába, mintha csak egy almáért mentem volna.
-Szia! Hát te? - kérdeztem meglepettséget játszva.
-Szia Ania! Beszélni szerettem volna veled. De készülsz valahova?
-Igen, Robert-tel reggelizem.
-Ja..értem! Mikor?
-Fél tízre jön, szóval egy tíz perc múlva körülbelül.
-Hát akkor gyorsan nem tudnánk pár szót váltani? - kérdezte Mario, de ahogy kimondta kopogtak. Sarah kinyitotta, Robert volt az.
-Hát.. - mondtam.
-Jó majd hívj és beszélünk! Sziasztok! - mondta Mario majd zavartan elviharzott.
-Mit keresett itt Mandzukic? - kérdezte Robert.
-Beszélni akart, de későn jött.
-Jó leszarom, indulhatunk?
-Remélem nem leszel ilyen bunkó..még megigazítom a hajam és igen! - mondtam, majd bementem a fürdőszobába. Épp elkezdtem simítani a hajam, amikor hirtelen meghallottam Nick hangját. "Hányan jönnek még?!" - gondoltam magamban.
-Nick szia! - mentem ki.
-Robert? - kérdezte rám se hederítve.
-Nick? - kérdezett vissza Robert is mérgesen. -Te mit akarsz itt?
-Ania-hoz jöttem..és te?
-Együtt reggelizünk!
-Én is épp ezért jöttem!
-Fiúk nektek mi bajotok egymással? - kérdeztem.
-Nick lenyúlta a csajom!
-Nem volt a csajod, csak fűzted de engem akart!
-Ez mikor volt? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Most nem rég.. - mondta Robert. - Szóval húzzál el, mert Ania-t nem adom.
-Mi van? Menj te, én voltam hamarabb a pasija!
-Na jó menjetek máshova veszekedni, senkié sem vagyok, mivel mindkettőtökkel szakítottunk szóval elég! - mondtam mérgesen.
-Most le van mondva akkor a reggeli? - kérdezte Robert.
-Igen le! Sziasztok! - mondta kinyitva az ajtót.
-Majd hívlak! - mondta Nick kacsintva.
-Az kemény.. - tette hozzá a magáét Robert is. Kimentek én pedig bevágtam az ajtót.
-Hát ezek hülyék.. - mondtam.
-Két ex egy helyen sose jó! - mondta Sarah. - Inkább beszélj Mario-val!
-Hívjam fel?
-Nagyon akart mondani valamit..beszéljetek!
-Igazad van.. - mondtam, majd felhívtam Mario-t.
-Szia!
-Szia!
-Öhm..lemondtam a reggelit, szóval ha még szeretnél beszélni én ráérek!
-Én is..elmegyünk akkor együtt reggelizni?
-Elmehetünk!
-Akkor megyek érted.
-Rendben.
-Szia! - mondta Mario, majd letettük a telefont.
-Jön értem. - mondtam.
-Na akkor vegyed a bakancsod! - mondta Sarah.
-Jól van! - nevettem. Mario pedig már kopogott is. Elindultunk lefelé.
- Miért mondtad le a reggelit? - kérdezte Mario, miközben felvettük a napszemüvegeinket.
-Hát átjött Nick is és veszekedni kezdtek Robert-tel.
-Miért?
-Hát nem kedvelik egymást mert nem rég Nick lenyúlt valami csajt Robert elől..és most meg azon veszekedtek, hogy kié vagyok. Engem meg felidegesítettek ezért elküldtem őket.
-Hát jól tetted. Gondoltam, hogy ilyen ez a Nick gyerek.
-Mindig is nagy nőcsábász volt, ezért is szakítottunk.
-Megcsalt?
-Aha, a végén kiderült, hogy többször is.
-Hívott amúgy Severina, hogy menjünk ma bulizni. - mondta Mario a taxiba beszállva.
-Na ez egy jó ötlet, hiszen nem sokáig maradunk már.
-3 nap..aztán mehetnénk még valamerre.
-Igen, az jó lenne!
-Mi a többiekkel Miami-ra gondoltunk.
-Hát ott még nem voltam, szóval én benne vagyok.
-Én sem..de még használjuk ki ezt a kevés pihenő időt.
-Mindenképp! De miről akartál beszélni?
-A tegnap estéről. - kezdett bele Mario, én pedig idegesen figyeltem. A kezem izzadni kezdett és idegességemben harapdálni szoktam a számat. Mario-n annyira nem láttam, hogy izgulna ezért kezdtem azt hinni, hogy nem fogja azt mondani, hogy igazak voltak amiket este mondott és szeret.
-Öhm..nem emlékszek a dolgokra, de Ivana elmesélte mi volt. Annyi még megvan, hogy összevesztünk és elmentem inni, de utána semmi. Azt mondta, hogy először Nick-kel voltál és aztán kiosztottalak, mert rám másztál és tisztázni szeretném, hogy Ivana-val járok. Csak tudom, hogy este keményen fejeztem ki magam. De most úgy mondanám el, hogy ne bántsalak meg. Vele járok és őt szeretem, te pedig egy nagyon jó barátom vagy és nem akarlak elveszíteni, mint barátot! - mondta Mario, én pedig lefagytam, hiszen abból amit Ivana mondott semmi nem volt igaz. Össze-vissza hazudozott Mario-nak az estéről. El se mondta neki, hogy szerelmet vallott nekem..csak olyanokat kitalált, hogy rámásztam. Ez a nő egy kígyó, nagyon kezdett elegem lenni belőle.
-Mario te ezt elhiszed?! Ez egy nagy hazugság! Nem másztam rád és nem osztottál ki..Épp ellenkezőleg! Az erkélyem alá mentél és kiáltozni kezdted a nevem. Én kimentem és szerelmet vallottál, aztán elmentünk kajálni és találkoztunk Nick-kel, beszélgettünk te pedig bunkóztál vele, meg nem hagytad hogy kettesben legyek vele. Ivana-val összevesztem ezért eljöttem, aztán nem tudom ti mit csináltatok.
-Mi van? Szerelmet vallottam?
-Igen..
-Akkor Ivana miért mondta azt, hogy te másztál rám?
-Hát fogalmam sincs, gondolom, hogy megint összeugrasszon minket.
-Miért tenne ilyet?!
-Egy hét alatt jobban kiismertem mint te több év alatt. Még most is az orrodnál fogva vezet! Ha nekem nem hiszed el kérdezd meg Nick-et.
-Én már nem tudom kinek higyjek..
-Jó szerintem hagyjuk ezt a reggelit, inkább gondolkozz egy kicsit, hogy eddig ki is az aki hazudozott neked! Nem kell, hogy nekem higyj, de akkor hagyjuk is egymást! Álljon meg kérem kiszállok! - mondtam a sofőrnek, majd ki is szálltam. Mario tovább ment egy szót sem szólva én pedig sétálni kezdtem a városban. Miért kell ennek az Ivana-nak mindenbe beleszólnia? Hagyjon már minket..Mario meg vegye észre, hogy milyen is ez a nő! Annyira naív..hogy találhat az a hülye ilyeneket ki?! Nagyon mérges voltam..leültem egy padra és sírni kezdtem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen a szerelmben?!
