6.rész

Sarah szemszöge:
Mikor felébredtem a fejem szét akart robbanni. Mellettem még aludt Sven, ezért halkan lesétáltam a konyhába egy gyógyszerért. Mikor leértem láttam, hogy Lukas már fent van és éppen tükörtojást csinált.
-Jó reggelt kisasszony! Mindjárt kész a reggelije.
-Jó reggelt!Hány óra van?
-Öhm..10. Hogy aludtál?
-Hát jól. Csak szétrobban a fejem.Keresek valami gyógyszert.-mondtam, majd kutatni kezdtem a szekrényben. Találtam egy fájdalomcsillapítót, amit egy pohár vízzel megittam. Kész lett a tojás így enni kezdtünk.
-Este hamar elaludtál?-kérdeztem.
-Hát igen.És te?
-Nem igazán..-mondtam, majd elhúztam a szám.-Fogalmam sincs mit tegyek.
-Hát szerintem délután menjünk el anyukádékhoz.
-Ez szupi ötlet. Felhívom anyut!-mondtam, majd elszaladtam a mosdóba és telefonáltam anyunak, közben hallottam, hogy Sven leért a konyhába és miután megbeszéltük anyával az ebédet még benn maradtam, hogy halljam miről beszélnek.
-Egyébként nem zavar, hogy megbántod Sarah-t?-kérdezte Lukas.
-Miről beszélsz?
-Arról, hogy kikészíted a féltékenykedéseiddel meg a hülyeségeiddel!
-Lukas...nem akarom kikészíteni, de ilyen vagyok.Fogadja el.
-Hát majd ha elhagy akkor neked kell elfogadnod azt, hogy elege lett!
-Nem fog elhagyni hidd el!
-Honnan tudod?-kérdezte Lukas."Jaj ne.."-gondoltam magamban, ezért a beszélgetést megszakítva kimentem a konyhába.
-Te el akarsz hagyni?-kérdezte Sven.
-Mi? Nem..miért hagynálak el?!
-Lukas azt mondta..
-Én nem mondtam, csak..
-Jó mindegy, nem foglak elhagyni!
-Akkor jó!-mondta Sven, majd mosolygott és megölelt.-Bekapok valamit és utána megyek edzésre.
-Okés.-mondtam neki.-Anyu azt mondta, hogy menjünk délre.
-Jó rendben, akkor elindulok öltözni!
-Hova mentek?-kérdezte Sven, miközben a konyhában reggelizett.
-Csak elnézünk anyuékhoz ebédelni.
-Ja..nekem oké.-mondta, majd bólintottam és felszaladtam öltözni.
Gyorsan fogat mostam, a hajamat kivasaltam. Szempillaspirált tettem a szememre és kihúztam tussal, majd gyorsan szájfényeztem. Levettem magamról a pizsim és kutatni kezdtem a szekrényemben. Találtam egy virágos ruhát és megkerestem hozzá a kék magassarkúmat.
Ez volt rajtam:

Miután elkészültem lementem a nappaliba. Lukas már lenn volt és Sven-nel dumált.

-Na én megyek. Majd találkozunk!Sziasztok.-mondta, majd gyors puszit nyomott a számra.

-Szia!-köszöntünk neki.Lukas-on egy zöldeskék térdgatya és egy szürke V kivágású póló volt.

-Indulhatunk?-kérdezte.

-Persze!-mondtam, majd bezártam az ajtót és beszálltunk a kocsiba. Lukas vezetett, anyuék München-ben laktak, mivel ott születtem.

-Mit beszéltetek Sven-nel?-tettem fel a kérdést.

-Csak fociról.-mondta Lukas, de nem tudott hazudni. Azonnal láttam az arcán, hogy nem csak a fociról volt szó. Kiskorunkban mindig együtt játszottunk, mivel mi voltunk a 2 kicsi, hiszen 1 nővérem van. Minden rosszba bele vitt, mindig együtt fociztunk és ha valamelyik csínytevésünk után rájöttek a dologra anyuék mindig nekem kellett valamit kitalálni, hiszen Lukas nem tudott hazudni. Csak állt mellettem és meg se szólalt, pedig mindig ő találta ki a dolgokat. Lukas mellett kisfiús lány voltam, de ahogy egyre nőttem egyre jobban nőiesedtem is.

-Lukas..sosem tudtál hazudni.

-Na jó..elmondtam neki, hogy mi a helyzet.

-Ezt hogy érted?

-Úgy, hogy mondtam neki, hogy meg ne merjen bántani, mert velem gyűlik meg a baja és elmondtam neki, hogy az őrületbe kerget a féltékenykedéseivel és a dühkitöréseivel. 

-És mit mondott?

-Azt, hogy ne szóljak bele az életedbe.Én pedig mondtam neki, hogy rendben, csak figyelmeztettem.

-Hát..már nem tudom mit tegyek. Minden egyes percben Basti jár a fejemben..

-Talán a csók nem volt véletlen...

-De..nem csalhatom meg. Kiverem a fejemből Basti-t és maradok Sven-nel, szüksége van rám.

-Szóval már jótékonykodsz is?

-Lukas...-mondtam, majd kitört belőlünk a nevetés. Az út további részében beszélgettünk mindenféle dologról. Visszaemlékeztünk a gyerekkorunkra, a csínyekre és a családi banzájokra. Majd megérkeztünk apuékhoz. Sokat járok haza..de Lukas régen volt itt. Én szinte minden héten megyek haza. Láttam még 2 kocsit a ház előtt, gondoltam a nővérem az. Heidi-nek már 1 éve férje van, akit Stefan-nak hívnak. Stefan nagyon kedves és vicces is. Bementünk a kapunk, csengettünk. Apu nyitotta ki.

-Sarah, Lukas! Már vártunk benneteket.-mondta, majd megölelt minket és adott 2-2 puszit. Bementünk és a nappaliban már vártak anyuék. Már az előszobában lehetett hallani a nevetést. Anyu, Heidi és Stefan öleléssel várt minket.

-Akkor menjünk enni!-mondta apu, akinek a legjobb volt az étvágya. A fiúk lementek apu borospincéjébe bort hozni, mi pedig addig megterítettünk.Miután megebédeltünk kimentünk a teraszra beszélgetni.

-Beszeretnénk jelenteni valamit!-mondta Heidi.-Kisbabát várok.

-Ó gratulálok!-mondtam, majd felpattantam és megszorítgattam Heidi-t, majd gratuláltak a többiek is. Anyu-val kifaggattuk a dologról, majd én kerültem célkeresztbe.

-És kincsem veletek miújság? Miért nem hoztad Sven-t?-kérdezte anya.

-Edzése van.-mondtam, majd kikérdeztek, hogy i van velünk, de nem akartam őket terhelni azzal, hogy elmondom, hogy mennyit veszekszünk. Kibeszéltünk mindent, majd megköszöntük az ebédet és Lukas-sal haza indultunk, mivel vihar közeledett. Az utat végig aludtam, majd mikor hazaértünk Lukas az ölébe bevitt és lefektetett az ágyra, így tovább tudtam aludni.