-Jó reggelt!-súgta a fülembe.
-Neked is!-mondtam, majd megfordultam és csókolózni kezdtünk, amikor megcsörrent a telefonom. Előszor nem akartam felvenni, de nem adta fel a telefonáló ezért felvettem.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia! Lina vagyok. Merre vagy?
-Szia..öhm München-be!
-Mióta?
-Tegnap jöttünk..nincs kedvetek eljönni?
-Hát azt terveztük, hogy ma elmegyünk bulizni, de akkor elutazunk hozzátok és csinálhatunk valamit!
-Az jó lenne.
-Jól van akkor, összepakolunk és megyünk. Melyik hotelben laktok?
-SMS-be leírom!
-Okés, na puszi!
-Puszi!-mondtam, majd letettem a telóm.
-Ki volt az?-kérdezte Basti.
-Lina, lejönnek. Fürödtél?-kérdeztem.
-Lezuhanyoztam, úgy látom te is.
-Igen..a reggeli pedig mindjárt kész!
-Remek!-mondta, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra. Miután kész lett a palcsinta leültünk a pulthoz és egy csésze kávé mellett falatozni kezdtünk.
-Finom lett szivem!
-Köszönöm.-mondtam.-Sven-nek mindig ilyet kellett csinálnom.
-Muszály mindig mindennek Sven-ről szólnia?-kérdezte dühösen Basti.
-Nem szól minden róla..
-De, mindenből őt hozod ki! Én nem ő vagyok..már nem vagytok együtt és állítólag én vagyok a barátod!
-Te vagy a barátom csak még nem tudtam elfelejteni..2 évig voltunk együtt szerinted olyan könnyű nekem? Hirtelen beléd estem és felforgattad az életem..
-Ebből is én jövök ki a hülyeként?
-Én nem mondtam, hogy hülye vagy! Csak, hogy el kéne fogadnod, hogy idő kell még!
-Jó..igazad van, de kérlek ne hozd fel folyton!-mondta, majd megsimogatta a hátam.
-Oké.-mondtam, majd miután befejeztem a reggelit felmentem öltözni. Éppen a szoknyámat vettem fel, mikor bejött a szobába Basti.
-Minden oké?
-Persze..mi lenne?
-Nem tudom, csak kérdeztem!
-Csodás!-mondtam, miközben próbáltam összehúzni a szoknyám hátulján lévő cipzárt.
-Várj! Segítek.-mondta Basti, majd odajött és felhúzta a cipzárt, majd megpuszilta a hátam.
-Köszi!-mondtam, majd elkezdtem pakolni a táskámba.
-Megbántottalak? Nem akartam izélni, csak mindenre valami Sven-es dolgot mondtál és az igazság az, hogy nem tulságosan kedvelem és örülök, hogy végre az enyém vagy, nem pedig az övé.
-Szóval én egy trófea vagyok számodra?
-Nem úgy értettem ne érts félre, te is tudod, hogy ez nem így van!
-Jól van Basti nem haragszok, csak remélem megértesz miért látom mindenben Sven-t!
-Most már igen..
-Rendben!-mondtam, majd abba hagytam a pakolást és odaültem mellé az ágyra.
-Tudod egy 2 éves kapcsolatot teljesen kiiktatni az életedből nem lehet..és téged szeretlek, de Sven ugyanúgy a volt barátom marad, akit nagyon szerettem.
-Tudom..sajnálom.-mondta, majd lehajtotta a fejét.
-Nem kell!-mondtam, majd megsimogattam a hátát és megpusziltam az arcát.-De most már mennem kell, mert Ania írt egy SMS-t, hogy a hotelban van és megyünk a szüleihez meg az enyémekhez. Van kedved velünk jönni?
-Nem tudok, mert edzésem van és előtte pedig a csapattal megyünk valahova.
-Jól van akkor majd hívj!-mondtam, majd elindultunk lefelé.
-Elvigyelek?-kérdezte.
-Az jó lenne..-mondtam, majd beszálltunk a kocsiba, Basti pedig elvitt a hotelbe.
-Szia!-köszöntem az ágyon laptopozó Ania-nak.
-Szia Sarah! Na mizu?
-Semmi sincs..Basti-nál voltam. Te mikor értél haza?
-Egy fél órája. De Mario-nál megreggeliztem.
-Tényleg..mi volt?
-Hát..összejöttünk!
-Részletesebben mesélj már kérlek!-mondtam, majd belekezdtünk a nagy csajos dumába. 1 óra múlva elindultunk anyuékhoz, ott ebédeltünk, majd elmentünk Ania szüleihez is.
1 hetet töltöttünk München-be, aztán visszamentünk Dortmundba összepakolni.Ania elmondta Robert-nek mi történt München-be és így szakítottak szomorú volt,de a szívére hallgatott és ez volt a lényeg. München-be Lina,én és Ania megvettünk egy házat. Beköltöztünk, aztán pedig elmentünk a fiúkkal London-ba a Bajnokok Ligája döntőjére. Május 25-én a Wembley Stadion tele volt Bayern és Dortmund fanokkal. A hangulat már kiélezett volt. Mindenki izgatott volt. Helyet foglaltunk a páholyban és vártunk. A bíró belefújt a sípjába, majd megkezdődött a harc Sven és Basti között. Mindenki győzni akart..Robert pedig amennyire tudott visszament védekezni, legtöbbször Mario ellen..Az első félidő letelt gól nélkül,pedig több helyzet is volt. A második félidőben Arjen Robben vitte le az alapvonalhoz a labdát, melyet Weidenfeller feje fölött beívelt Mario-nak aki 1-2 méterről jobb lábbal beterelte a labdát a kapuba. Nagy volt a boldogság a Bayern-táborba és persze nálunk is. Mindenki önfeledten ugrált és azt hittük megnyertük a meccset, ám Dante szerencsétlen szerelése miatt 11-eshez jutott az ellenfél, amelyet Gündogan magabiztosan értékesített. Nagyon elszomorodtunk..Basti-nak 2 helyzete is volt, de egyet sem sikerült berugnia. Aztán Ribéry és Robben remek összjátékából Robben kiharcolta a második gólunkat, így megnyerte a Bl-t a Bayern München. A döntő utáni buli hihetetlenül jó volt. Végig táncoltuk az éjszakát és az ünneplés sem maradhatott ki. 1 hét múlva megnyerte a Bayern a Német-kupát is így triplázott. Nem is kell mondanom, hogy nagy Triple Party-ba csaptunk. Az újságok, a hírek, minden a Bayern triplázásáról szólt, hiszen német csapat ilyenre sosem volt idáig képes. Nagy volt az öröm, és a szünet is elkezdődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése