32.rész

Ania szemszöge: Természetesen ki más lábába estünk volna el, ha nem Ivana-jéba?! Mario felállt s felhúzott engem is.
-Ne haragudjatok..nem láttalak titeket! - mondta Ivana.
-Áhh gondolom! Rohadtul elegem van ebből a nőből! Mario te meg nagyon vak vagy ha nem látod mit akar! Szétakar választani bármi áron és te pedig bedőlsz neki..de én már nem bírom! Választanod kell..vagy ő vagy én! - mondtam idegesen és már majdnem sírva, s Mario csak nézett meglepetten. Nem bírtam tovább, kijött a számon. Megráztam a fejem, s kitört belőlem a sírás. Mario elindult felém..
-Hagyjál békén! - mondtam, majd elszaladtam. Sarah-ék mellett futottam el minél gyorsabban a hotel felé, ő pedig utánam jött.
-Mivan Ania? Mi történt? - kérdezte.
-Nem bírom Sarah..rohadtul elegem van! - mondtam sírva.
-Gyere a hotelba megbeszéljük! - mondta, majd elsiettünk a hotelba. Próbáltam nem sírni, de mikor beértünk a szobába kitört belőlem. Sarah próbált vigasztalni, de nem sikerült.
-Nyugi szivem.. - mondta.
-Miért kellett találkoznom vele?! Annyira jó életem volt..vele pedig annyi baj van.
-Nincsenek véletlenek..nagyon szereted igaz?
-Igen..és azt érzem, hogy senkit se szerettem még ennyire annak ellenére, hogy mennyiszer megbántott. És most is ez az Ivana-s dolog..még mindig szereti tudom. De én nem bírom így Sarah!
-Elhiszem..de basszus, ha szeret téged fog választani!
-De Ivana-t jobban szereti..már nagyon régóta, és neki is ilyenkor kell felbukkannia.
-Nem tudom, hogy lehet azt a csajt szeretni, de ha van esze akkor elküldi! - mondta Sarah, majd megölelt. Egyszerűen azt éreztem, hogy bárcsak máshogy történtek volna a dolgok. Látszott Mario-n, hogy nem tudta elfelejteni Ivana-t. Én pedig ott hagytam érte a szerelmemet, mert egyik percről a másikra hirtelen csak ő járt az eszembe, pedig barátom volt. Ő pedig bele se gondol, hogy nekem ez milyen nehéz volt..Sosem éreztem még azt, hogy valakit annyira szeretek, hogy nem tudok rá semmiért sem haragudni. Egyszerűen nem bírtam, ha nem láttam, vagy próbáltam utálni de nem sikerült. Mario más volt, mint a többi srác. Beleszerettem a mosolyába, a hangjába és mindenébe. Csak ültünk az ágyon és öleltem Sarah-t. Nagyon jól esett, hogy mellettem van és támogat. Szükségem volt rá. Jó volt sírni és elmondani neki mit érzek.

Sarah szemszöge: Nem tudtam mit csináljak Ania-val..sose volt még így kiborulva. Sehogy se tudtam felvidítani. Nagyon mérges voltam Mario-ra, de nem tudtam elmenni hozzá hiszen nem hagyhattam ott Ania-t. Valaki hirtelen kopogni kezdett, majd benyitott. Robert volt az. Ania gyorsan beszaladt fürdőszobába, gondoltam rendbe teszi magát.

-Sziasztok! - köszönt Robert. - Vagyis szia..Ania miért szaladt be a fürdőbe?

-Öhm..felöltözni!

-De te is fürdőruhába vagy..és már láttam mesztelenül is. - mondta Robert összeráncolva a szemöldökét.

-Hát de én még megyek vissza..meg nem volt rajta smink se.

-Smink nélkül is láttam már, és téged is ismerlek Sarah! Rosszul hazudsz!

-Jó én inkább akkor megyek..majd elmondja, ha akarja! - mondtam, majd kimentem. Felhívtam Basti-t, hogy visszaértek-e már.

-Szia! - szólt bele. - Ania-val mi van?

-Most átjött hozzá Robert, úgy hogy gondoltam addig átnézek hozzátok!

-Gyere csak nyugodtan, már visszaértünk! - mondta Basti, én pedig benyitottam.

-Na szia! - köszöntem. Mario ült a teraszon az arcát a kezébe temetve.

-Szia szivem! - köszönt Basti is, odamentem s leültem mellé az ágy szélére.

-Mario-val mi történt?

-Ania..

-Elmesélte?

-Ahan..fogalma sincs mit csináljon.

-Mert?

-Mert mindkettőjüket szereti..Ivana mellett az szól, hogy nagyon régóta nem tudja elfelejteni. Ania mellett pedig az, hogy még csak most ismerte meg de ilyen hamar beleszeretett.

-És Ania nem bántotta meg..nem úgy mint Ivana! - tettem hozzá.

-Igen én tudom!

-Jobb ha beszélek vele! - mondtam, majd felpattantam és kimentem Mario-hoz.

-Szia! - köszöntem neki, majd leültem mellé.

-Szia. - mondta. Csendben ültünk, nem tudtam hogy kezdjek bele.

-Sarah fogalmam sincs mit kéne tennem..

-Szerintem pontosan tudod mit kéne..csak nem tudod eldönteni, hogy melyik utat válaszd. Tudom, hogy szereted Ivana-t és azt is, hogy Ania-t is. De ha belegondolsz mit tett veled Ivana..és abba, hogy Ania-val milyen perceid voltak. Ania elhagyta érted a szerelmét. Elhagyta a tökéletesnek tűnő életét, azért, hogy veled lehessen. De a te életed Ivana-val egyáltalán nem tökéletes, és tudom, hogy nehéz elengedni, de Ania megkönnyítené.

-Igazad van..De ha nem sikerül elfelejtenem? Akkor meg csak átverném Ania-t, azt meg nem akarom! - mondta Mario.

-Hidd el, hogy Ania mellett el fogod felejteni! 

-És ha nem?

-Akkor is a jónak tűnő utat választottad..

-Ez igaz..beszélnem kéne vele.

-Igen.. - helyeseltem.

-Összeszedem a gondolataimat és utána átmegyek hozzá. - mondta Mario.

-Jól teszed! - mondtam, majd felálltam és visszamentem Basti-hoz.

Ania szemszöge: 

Ahogy megláttam, hogy Robert az gyorsan beszaladtam a fürdőszobába, mert nem igazán akartam magyarázkodni, hogy miért sírok. Elkezdtem mosni az arcom és a szemem, hogy ne lássa, hogy sírtam. Hallottam, hogy beszél valamit Sarah-val, de nem pontosan értettem mit. Ajtócsapódást hallottam.

-Ania kijönnél már végre? - kérdezte Robert.

-Azonnal.. - mondtam.

-Baj van?

-Nincs.. - mondtam, majd miután megtöröltem az arcom kimentem hozzá és leültem mellé az ágyra. Rám nézett, s felhúzta a szemöldökét.

-Mi történt? Sírtál? - kérdezte.

-Csak rosszul lettem..

-Nem akarod elmondani, igaz?

-Nem az csak..

-Jó mindegy akkor hagylak is! - vágott a szavamba,s felállt, hogy induljon.

-Ne! Várj Robert..

-Miért? Mandzukic van már megint a dologba, ugye? - mondta, majd visszaült mellém.

-Igen..összevesztem vele, mert nem tudja eldönteni, hogy engem akar vagy Ivana-t.

-Először elszeret tőlem, aztán minden percben megbánt..ezért nem szeretem ezt a csávót! Nem tud megbecsülni téged. Én megtudnálak, de te már nem akarod. Őt választottad megértem, de az okokat nem értem meg. Csak megbánt folyamatosan.

-Robert neked is ott van Hannah! Nem szereted?

-De kezdem megszeretni, viszont téged örökre akarni foglak. Te olyan örök, elmúlatlan szerelem vagy! Mikor először jöttél Sarah-val edzésre, amikor Sarah és Sven már találkozgatott, de én még nem ismertelek. Mikor megláttalak a lelátón azonnal beléd szerettem. Próbáltam jól játszani, csak hogy felfigyelj rám..olyan elérhetetlennek tűntél! Aztán kérdeztelek Sven-től és elmesélte, hogy milyen jófej vagy és, hogy imád. Gyönyörű voltál..emlékszem mindenre! Volt rajtad egy fekete farmer, egy farmerdzseki a hajad pedig be volt hullámosítva. Minden percben mikor odanéztem csak nevettetek. Abba a mosolyba szerettem bele. Aztán odamentem Sven-hez és integettetek, mi pedig puszit küldtünk. Edzés végén pedig bemutattak egymásnak minket.

-Aztán este együtt buliztunk.. Én is emlékszek mindenre!- mondtam.

-Te már nem szeretsz? - kérdezte közelebb ülve.

-Nem tudom.. - mondtam, s kicsordult a könnyem. De nem Mario miatt, csak visszaemlékeztem a dolgokra, amiket együtt éltünk át. Meghatott, ahogy Robert beszélt az első találkozásunkról.

-Anyám még most is mindennap kérdez rólad..nagyon szeret! - mondta Robert mosolyogva. - Nincs egyedül! - mondta, s közel hajolt. Megsimogatta az arcom és megcsókolt. Magamhoz húztam, ő pedig simogatta a hátam. Megnyugtatott a csókja. Biztonságban éreztem magam az ölelésében. Hirtelen feltörtek bennem az emlékek, újra olyan volt mint régen. Az a Robert volt velem, aki mindig is szívből szeretett, aki ha kellett verekedett értem, ha kellett egész nap csak filmezett velem az ágyban heverve mert nem jól voltam. Aki minden meccs előtt szerencsepuszit kért tőlem, aki egy fontos eseményt sem felejtett el. Aki az egy éves évfordulónkon elvitt Londonba egy romantikus hétvégére. Aki bármit megtett azért, hogy mosolyogni lásson. Olyan volt, mintha visszamennénk az időbe. Csak csókolóztunk és nem gondoltam semmire, mert olyan időutazás volt ez, ami elfeledtetett velem mindent. Ott ültem az ölébe, s ekkor Mario nyitott be óvatosan, csak hogy mi nem vettük észre és csókolóztunk tovább. Meglátta, és kiment..