2014. július 23., szerda

35.rész

Ania szemszöge:
Befeküdtem az ágyamba, majd próbáltam kiűríteni az agyam, hogy el tudjak aludni. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Csak az járt az eszembe, hogy "Miért?". Miért szerettem bele Mario-ba? Miért nem vagyunk már régóta együtt? Miért kinlódunk ennyit? Vajon miért választotta Ivana-t? Miért nem tudom felfogni, hogy nekünk nem fog sikerülni? Csak ezek a kérdések cikáztak a fejemben. A szívem azt mondta harcoljak érte, mert szeretem. Az eszem ennek az ellenkezőjét szerette volna, azt, hogy hagyjam Mario-t és adjak egy esélyt Robert-nek. De rájöttem, hogy Robert csak akkor ébreszt fel bennem érzéseket ha együtt vagyunk. Egyébként Mario az akire éjjel-nappal gondolok..Úgy döntöttem kimegyek a teraszra, mivel sehogy sem tudtam elaludni. Kinyitottam az ajtót, majd elkényelmesedtem a széken. Oldalra pillantottam és Mario is éppen kint ült.
-Nem tudsz aludni? - kérdezte miután észrevette, hogy megláttam.
-Nem igazán.. - mondtam a tengert nézve, a pillantását kerülve. De éreztem, hogy figyel.
-Én sem..csak forgolódtam. És kétlem, hogy egy ideig tudnék.
-Eddig leakart ragadni a szemem, de mire odakerült a sor, hogy aludjak addigra kiment az álom a szememből.
-Mi iszogatni voltunk a fiúkkal.
-Berúgtatok?
-Nem, csak épp eleget ittunk. Majd holnap..vagy is az már ma.
-Miért mi lesz ma?
-Egy híres horvát énekes lép fel.
-Severina?
-Ismered?
-Voltam egy fellépésén meg délután összefutottunk vele, itt lakik.
-Igen, azt tudom én ajánlottam neki a helyet.
-Meghívott a koncertre.
-Igen? Akkor jön mindenki!
-Mi is úgy terveztük.
-Ennek örülök!
-Volt köztetek valami?
-Miért?
-Hát kérdezősködött rólad meg mondta, hogy jó pasi vagy.
-Inkább hagyjuk..
-Szóval igen..ki gondolta volna?!
-Egy éjszaka volt, semmi több..te meg már kombinálsz.
-Nem mondtam semmit..
-De gondoltál..
-Néha nem árt gondolkozni..ez egy jó tanács számodra!
-Na ne mondd már! Komolyan? - játszotta a hülyét Mario.
-Ha nem játszod el akkor is hülye vagy! - mondtam röhögve.
-Óh várj! - mondta, majd elvette az asztalról a telefonját. - Igen? Na szia! Most? Ülök a teraszon, miért? Ahj hagyjál már.. Nem tudsz egyedül jönni? Most minek menjek oda? Itt ülök egy szál boxerbe..Jajj ne csináld már! Jó akkor bulizzál még kicsit, egy óra múlva ott vagyok! Szia! Én is.. 
-Ne haragudj! Csak Ivana hívott, hogy menjek érte valami buliba. De még dumálhatunk mert egy óra múlva megyek! - mondta visszarakva a telefont az asztalra, újra felém fordulva Mario.
-Jaa.. - mondtam.
-Robert?
-Mi van vele? - kérdeztem vissza.
-Hát mi van köztetek?
-Mi lenne?
-Te mindenre kérdéssel válaszolsz?
-Te is azt csinálod!
-Na de most komolyan..Van köztetek valami, nem? Mármint szereted gondolom..
-Miből gondolod?
-Ahj Ania..látszik, hogy nem felejtetted még el!
-Hagyjuk ezt a témát..inkább beszéljünk arról, hogy mi van veled meg Ivana-val?
-Megvagyunk..
-Te miért nem mentél vele bulizni?
-Csajos bulit tartanak!
-Ahan értem..
-Majd valamikor elviszem vacsizni.. - kezdett bele, de megint megcsörrent a telefonja. -  Na mondjad! Jó nem baj..persze! Akkor csörgess, ha induljak! Puszi! 
-Megint Ivana volt, igaz? - kérdeztem felhúzva a szemöldököm.
-Öhm..igen.
-Jól van én inkább megyek alszok..már biztos vár menj inkább! - mondtam lassan felállva a székemből.
-Nem..pont azért hívott, hogy később menjek!
-Ja..nem baj én megyek!
-Ne már Ania..nem sokszor tudunk kettesben beszélgetni.
-Nem kéne nekünk kettesben beszélgetni..
-Miért ne?
-Ivana még kiveri a hisztit..szóval tényleg jobb, ha megyek! Na jó éjszakát! - mondtam, majd kinyitottam az ajtót és meg se várva a választ gyorsan bementem a szobába. Lefeküdtem az ágyba, majd elővettem a telefonom és a headset-em, hogy zenét hallgassak majd hirtelen kinyílt az ajtó. Odapillantottam és megláttam Mario-t.
-Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem meglepetten.
-Átmásztam! - mondta büszkén vigyorogva.
-Te megőrültél? Hogyan?
-Azt nem tudom..de valahogy sikerült.
-Még szerencse, hogy egymás mellett van a két erkély..de te hülye vagy! Miért másztál át?
-Mert nem úgy váltunk el, ahogy szerettem volna..
-Miért hogy szeretted volna?
-Hát nem így az biztos..
-Figyelj..dolgod van! Mássz vissza és menj Ivana-ért!
-Miért nem akarsz látni?
-Mi van?
-Már másodjára rázol le..
-Figyelj Mario aludni szeretnék..elfáradtam, neked meg dolgod van! Mellesleg még nehéz barátként néznem rád, mivel Ivana-t választottad. - mondtam flegmán.
-Szóval itt a bökkenő..Ania én tényleg nem akarok veled rosszba lenni!
-Másodjára kérsz arra, hogy "legyek a barátod"..most már az leszek! Na de most menj!
-Tényleg sajnálom..Ölelést azért kapok?
-Persze! - mondtam, majd megöleltem mosolyt eröltetve az arcomra. Ahogy megöleltem és beszívtam az illatát újra azt éreztem, hogy hiányzik..de csak a barátom lehet. Egyszerűen nem tudtam beletörődni, hogy ő már másé. Nem csókolhattam meg..csak egy ölelés járt. Majd eltoltam magamtól, hogy ne fájjon még jobban.
-Hát akkor jó éjszakát! - mondta majd elindult kifelé.
-Kimegyek le ne ess! - mondtam, majd kimentünk. Mario felmászott az erkély korlátjára és a szálloda falának patkáján keresztül visszamászott az ő teraszukra. Én pedig csak álltam ott és figyeltem nehogy valami baja essen. Aztán épségben leszállt a korlátjukról, integett majd bement, ahogy én is. Lefeküdtem az ágyba majd el is pilledtem.
Reggel arra ébredtem, hogy leütöttem a telefonom az éjjeli szekrényről. Kikászálódtam az ágyból, majd kimentem. Sarah még javában aludt. Rendeltem reggelit, majd kiültem a teraszra. Csak figyeltem az embereket az utcán, az embereket akik már fürödtek a tengerben. És ezt a pillanatot Ivana hangja rontotta el.
-Hé Ania!
-Mi van?
-Most szólok..tudom, hogy este Mario-val voltál, de leszállhatsz róla!
-Beszélgettünk..abba nincs semmi!
-Ismerlek már annyira, hogy tudjam mit akarsz! Ő az enyém és az is marad!
-Jajj hagyjad már magad..csak tudod, hogy akármikor visszaszerezhetném!
-Te bántod meg mindig nem én..hülye kurva!
-Mit mondtál? - kérdeztem vissza.
-Baj van? - jött ki Mario.
-Nincs szivem.. - mondta Ivana, majd lesmárolta Mario-t azért is, hogy lássam.
-Hát én erre nem vagyok kiváncsi.. - mondtam, majd bementem és idegességembe majdnem eldobtam a telefonom. Nem utáltam senkit úgy, mint Ivana-t. Féltékeny volt bár nem tudom mire..hiszen Mario az övé volt. Örülhetett volna, hogy őt választotta, ehelyett engem fenyegetett. De hát megnyugodhatott volna hiszen bele kellett törődnöm, hogy nem lehet az enyém Mario. Elhatároztam, hogy megpróbálok a barátja lenni és esélyt adok Robert-nek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése