-Már végig jártuk a várost, de minden zárva volt, aztán megláttunk titeket a kirakatban, ezért jöttünk ide ha nem baj! - mondta Ivana.
-Dehogynem.. - mormogtam az orrom alatt.
-Micsoda? - kérdeztek vissza.
-Semmi! - mondtam.
-Vagy menjünk el? Mert nem akarunk zavarni.. - mondta Ivana megjátszva magát.
-Igen! - mondtam ki kerek-perec.
-Mi?! Te most vissza akarod küldeni őket a viharba? - kérdezte Robert. Tőle nem vártam ilyen választ.
-Jó nem..de pont csak az a bolt van nyitva ahol mi vagyunk..furcsa véletlen! - mondtam.
-Nyugi, elférünk mindannyian! - mondta Mario én pedig vágtam rá egy flegma fejet. Még most szakítottak de már őt védi jó kezdet!
-Mellesleg ki ez a srác? - kérdeztem.
-Ő itt Kai! Gyerekkori barátom..még nem találkozott veletek.
-Az leesett! - mondta Mario. - De elég jó a kapcsolatotok én úgy veszem észre!
-Igen..de hagyjuk is! - mondta zavartan Ivana, a srác meg meg se szólalt.
-Emlékszel Mario mikor Zágrábba volt a nagy vihar azon a koncerten?! - regélte Ivana beleélve magát.
-Aha tök izgi volt! - mondta unottan Mario.
-Nem megyünk hátra dumálni? - kérdeztem Mario-t.
-De menjünk! - válaszolta, s elindultunk a bolt hátsó részébe.
-Ezzel a nővel most mi lesz? - tértem rá a lényegre.
-Ezt hogy érted?
-Ugyanúgy megbocsájtasz majd neki mint régen?
-Nem tervezem..
-Te semmit sem tervezel aztán valahogy mindig ez jön ki belőle! - vágtam rá.
-Már vége Ivana-val..megbeszéltük, hogy ennyi volt! Betelt a pohár..úgy már sosem leszek együtt vele! - mondta Mario, s közelebb jött. Megfogta a fejem, majd így szólt:
-Téged akarlak, csak kár, hogy most jöttem rá!
-Hát.. - mondtam beleharapva a számba. - Jobb később, mint soha! - Mario vigyorogni kezdett, majd megcsókolt.
-Viszont! - húzódtam el.
-Viszont mi? - kérdezte meglepetten.
-Ne csapjunk azonnal bele! Nem fogsz ilyen könnyen megkapni. Randizgatunk, megismerjük még jobban egymást és csak aztán jelentjük ki, hogy együtt vagyunk.
-Hát ha meg kell küzdenem érted..legyen! - mondta, majd magához ölelt. S ekkor megjelent Ivana.
-Ania beszélhetnénk? - kérdezte.
-Igazából nem sok kedvem van hozzá bocsi! - mondtam.
-Rövid leszek..
-Rendben!
-Akkor addig visszamegyek a többiekhez! - mondta Mario, s elment.
-Mit szeretnél? - kérdeztem keresztbe rakva magam előtt a kezeimet.
-Öhm..hát bocsánatot szeretnék kérni!
-Miért is?
-Mindenért..nem kellett volna ennyit kavarnom, csak féltem, hogy elveszítem Mariot, és ez be is következett.
-Azzal, hogy bocsánatot kérsz nem törlöd el amiket csináltál.
-Igen tudom..de hibáztam és nem szeretnék veletek haragban lenni. Mario fontos számomra és bár a tied lett szeretném vele tartani a kapcsolatot, de az úgy nem megy ha nem teszem meg az első lépéseket és nem kérek bocsánatot.
-Nem tudom, hogy lehet-e már neked hinni!
-Eddig nem lehetett de változtatni fogok és teljesen megértem ha nem bocsájtasz meg..de szépen kérlek próbálj meg adni még egy esélyt!
-És miért tenném?
-Mert Mario-nak sokat számítana..
-Megígéred, hogy többet nem állsz közénk?
-Igen meg!
-Rendben..
-Szent a béke?
-Aha. - mondtam Ivana pedig a nyakamba borult.
-Köszönöm Ania! - mondta, majd visszament a többiekhez. Én ott maradtam még gondolkozni, amikor megszólalt a hátam mögött Robert.
-Ivana mit akart?
-Bocsánatot kért..elmondta, hogy mennyire sajnálja. Hát nem tudom ebből mi igaz, de ahogy ismerem semmi!
-Annyira előítéletes vagy..lehet tényleg megbánta!
-Robert te nem ismered!
-Hát annyira ismerem, mint te.
-Szerintem nem. Mindent megtett azért, hogy ne legyünk együtt Mario-val.
-Mario is mindent megtett azért, hogy mi ne legyünk együtt!
-Na jó ez azért nem teljesen igaz..
-Már nem számít..
-Mi nem számít?
-Én nem számítok neked!
-Robert ez hülyeség..
-Őt választottad..akkor nem hülyeség! Míg nem volt ő megfeleltem én is, de most megint itt van és azt mondja téged akar szóval te ugrassz is!
-Te nem is tudod, mi van köztünk, akkor mit szólsz bele?! Te vagy az előítéletes Mario-val..
-Megcsaltál vele hát hogy a faszba ne lennék?! - mondta felemelve a hangját Robert.
-Robert én..sajnálom! - mondtam már majdnem sírva, hiszen láttam rajta, hogy mennyire fájt ez neki és mennyire fáj még mindig.
-Nem érdekel..legyetek boldogok, ha már nekünk nem sikerült! - mondta, majd visszament a többiekhez. Én ott maradtam..nem gondoltam volna, hogy Robert még mindig szeret..vagyis ebből a beszélgetésből nekem úgy tűnt, hogy nem felejtett el. Nagyon megbántottam..Előre mentem, de nem volt ott senki. Mario bukkant elő az egyik ajtó mögül.
-Gyere Ania! Rose most mutatja milyen szépen nyílnak a legújabb virágai!
-Jól van, megyek! - mondtam, majd Mario után mentem. Mindenki ott volt, csak Robert nem.
-Srácok Robert hova lett? - kérdeztem.
-Veled volt utoljára, mi azóta nem láttuk! - mondta Ivana.
-Hát utána előre jött.. - mondtam. - Megyek megkeresem! - mondtam, s elindultam. Az egész épületet körbe jártam, de Robert sehol se volt.
-Mario nem találom sehol..kétszer körbementem és semmi.. - mondtam már ijedten.
-Hát hova a picsába tűnt? - kérdezte meglepetten Mario.
-Fogalmam sincs..de itt nincs. - mondtam, amikor a pulton megláttam egy kis papírfecnit, amin ez állt.
Visszamentem a szállodába!
Robert
-Ez megőrült? A vihar még nem állt el? Így ment vissza? - kérdezte Mario.
-Ez az én hibám.. - mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése