13.rész

Sarah szemszöge:
-Lukas! Nem jössz át?-kérdeztem az ajtóban állva Lukas-tól.
-Félsz?-kérdezte álmos fejjel.
-Hát..csak nem szeretek egyedül aludni viharban!
-Kiskorunkban is mindig együtt aludtunk..-mondta nevetve Lukas.
-Igen..-mondtam.
-Gyere feküdj be hozzám!-mondta én pedig odaszaladtam és behuppantam mellé. Betakart és felé fordultam.
-De nem baj?
-Nem dehogyis!-mondta, majd magához húzott és ölelkezve aludtunk el.

Reggel keltett minket a telefonom. Kinyitottam nagy nehezen a szemem, majd megdörzsöltem. Felültem az ágyba, majd Lukas-ra néztem, aki aludt tovább. Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. Sütöttem egy kis szalonnás rántottát, majd mikor kész lett falatoztam. Hagytam egy jó nagy adagot Lukas-nak is, majd felmentem és öltözni kezdtem.
Ezt vettem fel:

Éppen spiráloztam a szemem, mikor megcsörrent a telefonom.

-Igen?-kérdeztem.

-Szia. Ugye mára nincs sok munka?-kérdezte Ania a vonal másik feléről.

-Szia. Nincsen..ma találkozónk van egy céggel, meg a terveket kell megmutatni még az üzemeltetőknek, és egy megrendelést kell még befejezni. Miért?

-Csak mert Robert mondta, hogy a szülei meghívtak minket hozzájuk. Nagy baj lenne, ha ma nem mennék be?

-Nem dehogyis! Megoldom én valahogy.

-De áttehetjük másik napra..

-Nem, menjetek csak nyugodtan! 

-De ha nem boldogulsz hívj!

-Jól van, ti meg érezzétek jól magatokat!

-Meg lesz! 

-Most le kell tennem, mert készülődök..puszika!

-Okés puszillak szivem!-mondta Ania, majd letettem a telefont.

 Mikor elkészültem bepattantam a kocsiba és elindultam dolgozni, Lukas-nak pedig hagytam egy üzenetet. Út közben beugrottam egy kávéért a Starbuck's-ba. 

Éppen egy cég vezetőivel tárgyaltam, amikor megcsörrent a telefonom. Basti volt az..

-Elnézést..felvehetném?-kérdeztem idegesen.

-Persze, de ne sokáig maradjon nincs sok időnk!-mondta a vezető. 

-Igen?-kérdeztem.

-Szia Sarah Basti vagyok!

-Szia tudom, mondd gyorsan épp tárgyalok.

-Nem láttad magad az újságban?

-Magam?-kérdeztem meglepetten.

-Vagyis minket..lefotózott valaki tegnap ahogy megcsókoltalak...és az a cikk címe, hogy Sarah Brandner megcsalja Sven Bender-t...

-Óhh..már csak ez hiányzott..ezt nem hiszem el.

-Be kéne jelentenetek nyilvánosan is, hogy vége..vagy nem lehetünk együtt az utcán.

-Igen..lehet.

-De mikor fogjátok?

-Holnap..remélem! Még beszélnem kell Sven-nel!

-Remek..akkor beszélj..

-De Basti most egyedül nem tudok semmit csinálni.

-Mindenhez Sven kell?

-Most miért kaptad fel a vizet?

-Semmin..mind1. Ne haragudj, de le kell tennem!-mondta, majd rám csapta a telefont. Idegesen mentem vissza, majd folytattuk a tárgyalást. Később már majdnem mindennel végeztem, amikor jött Sven.

-Szia!-köszönt, majd leült a boltban lévő kanapéra.

-Szia.Hát te?

-Hoztam valamit..-mondta majd felmutatott egy magazint, aminek a címlapján egy nagy kép volt rólam és Basti-ról ahogy éppen csókolózunk.-Nem jutott eszetekbe, hogy nem a nyílt utcán kéne smárolnotok, mikor még be se jelentettük a szakítást?-kérdezte idegesen.

-De be kéne már jelenteni!

-Az ügynököm már megtette..vagyis épp most teszi!

-Remek..akkor nem is kell semmit tennem.

-Nem..most már nem. Elszeretnéd olvasni vagy mehetek?

-Menj csak!-mondtam, ő pedig felpattant és kiment. Összepakoltam, majd elindultam haza.Mikor haza értem felkiabáltam Lukas-nak, hogy hazaértem, ő pedig lejött egy bőrönddel.

-Hová készülsz?-kérdeztem meglepetten.

-Haza utazom..

-Most?-kérdeztem szomorúan, és alig bírtam vissza tartani a könnyeimet.

-Igen..mondtam, hogy csak 2 napig maradhatok. De megakartalak várni, míg haza érsz!

-Oké..köszi!-mondtam, majd kitört belőlem a sírás.

-Ne sírj kérlek kicsim!-mondta, majd odajött és megölelt.

-Nem tudom miért sírok..-mondtam, majd megtöröltem a szemem.-3 hét!

-Csak 3 hét! Ha kibírtad eddig, akkor ez egyszerű lesz!

-Így van!-mondtam, majd mosolyogni kezdtem.-Kivigyelek?

-Ha nem nagy baj!

-Gyere Poldim!-mondtam, majd kacsintottam egyet. Mikor kiértünk pár percet kellett várni és indult is a gép. Csak álltam és figyeltem, ahogyan felszáll. Mielőtt elment szorosan megöleltem. Nagyon rossz volt elengedni, de muszáj voltam. Megvártam, míg eltűnik a gép, aztán beszálltam a kocsiba és hazamentem. Felmentem az emeletre, majd lezuhanyoztam és hajat mostam, amikor csengettek. Gyorsan magamra kötöttem egy törölközőt, majd lementem és ajtót nyitottam.

-Szia!-köszönt Basti, majd végig nézett rajtam.- Fürödtél?

-Szia.Igen..Bejössz?

-Hát ha beengedsz..

-Gyere!-mondtam, majd becsuktam utána az ajtót.

-Úgy sajnálom..

-Mit?-kérdeztem, miközben leültünk az ágyba.

-Azt, hogy úgy felkaptam a vizet délután..

-Semmi baj!-mondta, majd mosolyogtam egyet.

-Tudod nagyon nehéz így ellen állnom neked!

-Hát nem muszály..-mondtam, majd közelebb húzódtam és megcsókoltam. Megfogta a derekam és magára húzott. Simogatta a hátam és közben csókolóztunk. Beletúrtam a hajába, és felemeltem a kezeit, majd lehúztam róla a felsőjét. Végig simítottam a hasán, majd megsimogattam a kezét. Ő pedig beletúrt a hajamba. 

-Nem megyünk fel?-kérdeztem, miután felültem.

-De..menjünk!-mondta, majd felkapott és felvitt az ölébe.

Reggel Basti mellkasán ébredtem. Ránéztem, és ő már fenn volt.

-Régóta vagy fent?-kérdeztem tőle.

-Nem..egy pár perce. 

-Hány óra van?-kérdeztem idegesen.

-Öhm..fél 10.-mondta Basti a telefonjára nézve.

-Micsoda? Akkor elkéstem..

-Miért hányra kellett volna menned?

-9-re.. Ne haragudj, de sietnem kell.-mondtam, majd kipattantam az ágyból és gyorsan keresgélni kezdtem, miközben Basti is felöltözött. Felkaptam egy fekete magasított szoknyát, egy virágos atlétát, majd kispiráloztam magam. Basti közben lenn volt, nem tudtam mit csinál. Mikor leértem láttam, hogy TV-zik.

-Elvigyelek?-kérdezte.

-Igen légyszi!-mondtam, majd bezártam az ajtót és elindultunk a boltba.