Felhívtam Basti-t, hogy ma csajos napot tartunk, de nem mondtam neki, hogy Ania miatt. Átjött Lina, Monika, Lisa és Ania elmesélte nekik mi történt. Azután néztük egy vígjátékot, majd karaoke-ztunk kicsit, hogy eltereljük Ania figyelmét Mario-ról és a történtekről.
-Mit szólnátok ha elmennénk vásárolni? Az a legjobb ilyenkor! - vetette fel Lina.
-Nem igazán van kedvem kimozdulni innen.. - húzta el a száját Ania.
-Ne csináld már! Nem ülhetsz itt örökre, és nem ronthatja el ezzel a nyaralásunkat! - mondtam Ania-nak.
-Sarah-nak igaza van..mutasd meg Mario-nak, hogy nélküle is elvagy! - tette hozzá Lisa.
-Nem tudom.. - mondta Ania.
-Hidd el jó lesz! Veszünk csomó mindent, és este megmutatod neki az új ruháidba, hogy kiről maradt le! - próbáltam ösztönözni.
-Na jó.. - mondta Ania. - Átöltözök és mehetünk! - majd gyorsan kicsinosítottuk magunkat és elindultunk a városba. Lisa, Monika és Lina hamarabb lementek, mert jött a taxi. Mi még kinlódtunk egy keveset, aztán elindultunk lefelé. Beszálltunk a liftbe, majd mielőtt becsukódott volna valaki odatette a kezét így kinyílt az ajtó. Sven volt ott és Robert. Nagyon meglepődtem..lefagytunk.
-Sziasztok! - köszönt Sven kedvesen.
-Sziasztok! - köszöntünk meglepetten.
-Merre mentek? - kérdezte miközben beszálltak.
-A városba, vásárolgatunk egy kicsit! És ti? - kérdeztem.
-Mi is pont oda indultunk..kivel mentek? - kérdezte Robert.
-A csajokkal. - mondta Ania.
-Hol hagytad Mandzukic-ot? - kérdezte bunkón Robert.
-Nem tudom merre van.. - válaszolta Ania flegmán.
-Hogy-hogy nem kettesben mentek romantikázni, ha már szétugrasztott minket? - folytatta a kötözködést Robert.
-Robert fejezd már be! - szólt rá Sven. - Sok vagy már!
-Jó.. - mondta sértődötten Robert.
-Te most miért nem kezded el? - kérdeztem Sven-t.
-Mit? - kérdezett vissza.
-A kötözködést..
-Rájöttem, hogy semmivel se lesz jobb, ha rá fogom Schweinsteiger-re. Bele kell törődnöm, hogy az övé lettél és őt szereted nem pedig engem. Elfogadom a döntésed..és tudom, hogy tovább léptél, szóval én is így teszek! Kérlek bocsáss meg nekem, hogy ilyen voltam! - mondta bűnbánóan Sven, a földet nézve.
-Örülök, hogy így fogod fel! Nem haragszom! - mondtam, majd rámosolyogtam.
-Jó..én is bocsánatot kérek! - mondta Robert, Ania pedig megrántotta vállát majd erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Nincs kedvetek velünk jönni? - kérdezte Sven.
-Vásárolni? - kérdezett vissza Ania.
-Ahan!
-Hát mehetünk! - mondtuk, majd kiértünk a hotelből és beszálltunk a taxiba. Egész délután vásárolgattunk, a srácok nagyon rendesek voltak és elhülyéskedtünk. Éppen vacsoráztunk egy kínai étteremben, amikor megcsörrent a telefonom. Basti volt az.
-Szia. - szóltam bele.
-Szia Sarah! Merre vagytok?
-Öhm..éppen vacsizunk. - mondtam, és hirtelen felröhögött mellettem Sven Ania hülyeségén.
-Ez ki volt? Sven? - kérdezte Basti meglepetten.
-Hát..igen. Összefutottunk reggel a hotelban és eljöttek velünk. - mondtam.
-Szóval már ilyen jóban vagytok? - kérdezte Basti flegmán, ebből tudtam, hogy megharagudott.
-Ne értsd félre! Bocsánatot kért és elmondta, hogy rájött, hogy tovább kell lépnie és megbeszéltük a dolgokat. - mondtam.
-Igen..persze! Akkor gondolom meghívtad őket az esti bulira is. Mario örülni fog Lewandowski-nak!
-De Basti ne csináld már!
-Jól van.. este találkozunk a Rio-nál!
-Nem is jöttök át előtte hozzánk?
-Majd Sven-ék elszórakoztatnak addig! Na szia.. - mondta, majd rám csapta a telefont.
-Megharagudott.. - mondtam.
-Basti volt? - kérdezte Ania.
-Ahan.. - mondtam.
-Miért? - kérdezte Sven.
-Mert elhívtalak estére titeket, meg, hogy együtt vásárolgatunk.
-Ennyire nem bízik benned? - kérdezte meglepetten Lina.
-Hát látod.. - mondtam, majd szótlanul folytattuk a vacsorát, aztán vissza mentünk a hotelba. Átöltöztünk az esti ruhánkba, kisminkeltük egymást, megcsináltuk egymás haját, aztán hívtam Sven-t, hogy jöhetnek.
-Kopp kopp - nyitottak be Sven-ék.
-Gyertek! Indulhatunk? - kérdezte Ania.
-Persze! - mondták a srácok, majd lementünk a tengerparton lévő Rio nevű bárba. Bementünk s az egyik box-ban megláttuk Basti-ékat.
-Sziasztok! - köszöntünk.
-Sziasztok! - köszöntek ők is. Lina és Lisa leült Thomas-hoz, Ania leült Robert-tel, Monika pedig csatlakozott Lukas-hoz.Leültem Basti mellé, ő pedig épp egy történetet mesélt Holgi-nak.
-Xherdan? Jérome? David? Javi? - kérdeztem meglepetten, mivel csak Basti, Mario, Thomas, Lukas és Holgi volt a box-ban.
-Elmentek táncolni, Javi meg találkozik valami régi haverjaival és később csatlakozik. - mondta flegmán Basti, majd tovább magyarázott Holgi-nak.
-Mi nem megyünk? - kérdeztem, mivel láttam, hogy Sven jól elbeszélget Thomas-szal és Robert-tel.
-Most nem igazán van kedvem..egyébként is éppen beszélgetünk! - mondta.
-Jajj elnézést kérek.. - mondtam mérgesen. - Sven jössz táncolni?
-Öhm..persze! - mondta, majd felpattant és a tánctérre mentünk. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekam és táncolni kezdtünk. Énekeltem, ő pedig nevetni kezdett.
-Te meg mit nevetsz? - kérdeztem.
-A hangod még mindig olyan jó, mint régen volt.. - mondta röhögve.
-A tied se lehet jobb..vagy énektanárhoz jársz? - kérdeztem nevetve.
-Na ezt figyeld! Gyakorlat teszi a mestert..és én gyakoroltam! - mondta, majd hangosan énekelni kezdett, az egyik kezével pedig csápolni kezdett a levegőben. Én pedig hangosan nevetni kezdtem, hiszen falsul énekelt.
-Ez nem vicces..én tök jó vagyok! - mondta nevetve, én pedig röhögve elkezdtem vele énekelni a dalt.
Ania szemszöge:
Megérkeztünk a box-hoz, Mario pedig magányosan iszogatott Thomas mellett. Mikor megjöttünk rám nézett és mosolyogni kezdett, aztán meglátta mögöttem Robert-et és elfehéredett. Nagyon meglepődött és láthatóan nem örült az érkezésének. Viszont azért is megakartam neki mutatni, hogy nem érdekel. Leültünk hozzájuk. Robert mellett ültem és beszélgetni kezdtünk.
-Mario nem igazán örülhet, hogy itt vagyok, de miért nem hozzá mentél oda? Egymáshoz se szóltatok..történt valami? - kérdezte Robert, miközben rendeltünk egy kis Vodka-Red Bullt magunknak, Sarah-éknak.
-Hosszú történet az az igazság..szóval inkább hanyagoljuk a témát, okés? - kérdeztem, s megjött a rendelésünk, amit kortyolgatni kezdtünk, Sarah és Sven pedig elment táncolni.
-Neked mi újság a nők terén?
-Nem sok minden..mióta szakítottunk nem voltam hosszú ideig senkivel. Néhány csaj volt, de tudod ilyen egy éjszakás kalandok!
-Igen..értem. Tudod Robert én sajnálom, hogy vége lett..
-Hát én is..Na mindegy nincs kedved táncolni? - kérdezte előkapva a hihetetlen mosolyát.
-Ha nem ilyen mosolyod lenne, akkor nemet mondtam volna, de így..- mondtam nevetve, majd felálltunk és csatlakoztunk a tömeghez. Kinéztem a box-ba és láttam Mario mennyire figyel minket. Ha csak barátok lennénk nem így leselkedne utánam...
-Na ez jó szám! - mondtam Robert-nek, majd körbefontam a karjaimat a nyaka körül, ő pedig közel húzott magához és megfogta a derekam. Táncolni kezdtünk és egyre közelebb húzódott hozzám. Eszembe jutottak a régi emlékek..mikor legelőször találkoztunk és elmentünk táncolni. Szinte ugyanez volt..Megölelt, én pedig felnéztem rá. Az ajkaink közel voltak..majdnem összeértek, és azt gondoltam egy estére szabad nekem is valami rosszat tenni. Most már ne csak nekem fájjon..Megcsókoltam olyan hevesen, ahogy csak tudtam. Úgy, mint régen..úgy mintha semmi se történt volna. Beletúrtam a hajába. A kezei lecsúsztak a fenekemre, majd magához szorított. Furcsa volt ennyi idő után újra megcsókolni..újra beszívni az illatát. Akkor, ott nem érdekelt senki, csak az, hogy végre ne érdekeljen a külvilág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése