11.rész

Sarah szemszöge:
Ania nem lakott messze, így gyalog mentem hozzá. Csak sétáltam és gondolkoztam. Nem tudtam elhinni, hogy mik történtek. Úgy gondoltam út közbe benézek a Starbuck's-ba és veszek egy pár muffint és 2 frappuccinot. Ania imádta ezeket a dolgokat és nincs jobb dolog mint frappuccino és muffin mellett megbeszélni az ügyeinket. Gyorsan bevásároltam, majd odaértem Ania-hoz. Becsengettem, majd vártam. Kijött Ania, kinyitotta a kaput aztán így szólt:
-Szia! Gyere be!
-Szia!-mondtam, majd bementünk. Ledobtam a táskám meg a mellényem, majd követtem Ania-t a konyhába.A nappaliban TV-zett Robert, így lehuppantam mellé, a frappuccinokat és a muffinokat pedig odaadtam Ania-nak, hogy kibontsa.
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia Sarah! Mizujs?-kérdezte.
-Semmi sincs..veled?
-Velem se..Sven-t miért nem hoztad?
-Most más dolga van..
-Ja értem!
-Kész van! Menjünk fel a szobába?-kiáltotta a konyhából Ania.
-Aham!-mondtam, majd kijött a konyhából és elindultunk felfelé. Beértünk a szobába és leültünk az ágyra.
-Mi történt?-kérdezte Ania, miközben belekortyolt a frappuccino-ba.
-Honnan tudod, hogy baj van?
-Ha Starbuck's-os dolgokat hozol mindig meg kell beszélnünk valamit..
-Ismersz..
-Eléggé! Na de mi történt?
-Szakítottunk Sven-nel..
-És hogy fogadta?
-Nem a legjobban. Basti-ra akarta fogni.. Azt mondta nem ismerem a csajt és azért csalt, mert visszaakart vágni.
-Visszavágni?-kérdezte értetlen arccal Ania.
-Hát, hogy Basti megjelent..bár nem értem ezt az egészet. Én nem csaltam meg..nem is tudom honnan gondolta, hogy Basti-val csalom..
-Nyomorék..de Sven nem is ilyen. Mi lett vele? Még pár hete lánykérést tervezett..
-Mit?
-Meg akarta kérni a kezed.
-Ezt honnan veszed?
-Ő mondta..együtt mentünk gyűrűt választani.
-Csodás..-épp, hogy kimondtam ezt meghallottam Sven hangját a földszintről.-Itt van Sven!
-És mit akarsz csinálni?
-Semmit. Itt maradunk, lehet Robert-hez jött. Akkor pedig úgyse jönnek fel!
-És mi van ha téged keres?
-Akkor elküldöm!-mondtam, majd hallottam a lépteket. Majd benyitottak én pedig nem figyeltem csak úgy tettem mintha beszélgetnénk és nevetgélnénk.
-Szia mit szeretnél?-kérdezte Ania az ajtóban állótól.
-Sziasztok! Sarah-hoz jöttem!-megismertem a hangot, Sven volt az. Hátra sem fordultam, meg se szólaltam csak ültem tovább.
-Nem akar veled beszélni! Szia!-mondta Ania.
-De én akarok!
-Jó.. de 1 perc!-mondtam, majd kimentem.-Összepakoltál?
-Nem..Sarah ne csináld már! Tudod,hogy szeretlek és csak féltékenységből csináltam!
-Arra nincs magyarázat, hogy miért csaltad meg a barátnődet.. ráadásul józanul!
-Úgy sajnálom..
-Oké..-mondtam, majd bólintottam és csak álltunk egymás előtt. Sven a földet nézte én pedig őt. Látszott rajta, hogy megbánta, de én nem tudtam volna ezt megbocsátani és már nem is szerettem úgy ahogy régen.
-Volt köztetek valami?
-Kivel?-kérdeztem.
-Schweinsteiger-rel?
-Sven..nem tartozok beszámolóval!
-Igazad van..tudod feleségül akartalak venni.
-Tudom..
-Tessék? Honnan?-kérdezte meglepetten.
-Ania-tól.
-Ja rendben..és ha nem csallak meg mit mondasz?
-Nemet..
-Miért?
-Mert az utóbbi időkben szinte mindennap veszekedtünk..minden kicsi dolgon. Nem csak a te hibád, én is hibáztam, de már nem szeretlek úgy mint régen..
-De én igen..
-Sajnálom..-mondtam, majd megsimogattam a kezét.
-Tehát már nem szeretsz?
-Nem az..csak ez már nem szerelem..megszoktuk, hogy ott a másik mindig, de nem gondolkoztunk el azon, hogy igazán szeretjük-e egymást. Nem akarok úgy szakítani, hogy megint veszekszünk. Inkább maradjunk jóban!
-Én igazán szeretlek, de ha te nem, akkor majd elfelejtelek valahogy.
-Én nem foglak téged. Nagyon jó volt ez a 2 év, és mindig emlékezni fogok az együtt töltött percekre, a közös élményekre. És azt hiszem te olyan örök, elmúlhatatlan szerelem leszel.
-Te is számomra..az első és egyben utolsó szerelem az életemben.-mondta, én pedig megöleltem.
-Sajnálom!-súgtam a fülébe.
-Én is!-mondta, majd megszorított. És éreztem, hogy sírni kezd és nem enged el. Megsimogattam a hátát és egy könnycsepp az én arcomon is legördült. Rossz volt, hogy szakítottunk, de megkönnyebbülést is éreztem, hiszen így megismerhetem Basti-t. Csak álltunk és öleltük egymást. Sírni kezdtem, ő pedig észre vette. Elengedett és letörölte a könnyeket az arcomról.
-Az élet hegymászás, de a kilátás csodás!-mondta, majd nevetni kezdtünk, hiszen ez a közös mondatunk volt. Ha valamelyikünknek rossz kedve volt ezzel a mondattal fel lehetett vidítani.
-Ígyvan!-mondtam.
-Na de akkor megyek összepakolni. Mikor jössz haza?
-Nem tudom..majd meglátom.
-Rendben!-mondta.-Utoljára megcsókolhatlak?
-Igen!-mondtam, majd magához húzott és megcsókolt. Utoljára éreztem a csókja finomságát, így megfogtam a nyakát és megöleltem. Azután elhúzódtam tőle, ő pedig mosolygott egyet, aztán lement a lépcsőn és elment. Talán utoljára láttam..utoljára érinthettem, utoljára ölelhettem és utoljára csókolhattam. Ő volt az a fiú akit az első szerelmemnek nevezhetek. Előtte mindig mással voltam, de megismertem és megváltozott az életem. Ismertem mindenkit és minden hétvégémet meccsen töltöttem. Nagyon fontos volt számomra és pár hónapja, mikor 2 évesek lettünk még ugyanazt éreztem iránta mint a legelején, de megváltozott minden.
Csak ültem a földön nekidőlve a falnak és ezen gondolkoztam. Ania kinyitotta az ajtót és lehuppant mellém.
-Minden rendben?-kérdezte, majd megsimogatta a vállam.
-Igen..csak nehéz volt.
-Elhiszem..de nem tehettél mást.
-Hallottál mindent igaz?-kérdeztem nevetve.
-Dehogyis..nem álltam az ajtónál pohárral. Úgy ismersz?-kérdezte meglepetten Ania.
-Igen!-mondtam, majd nevetni kezdtünk.
-Okés így volt..-mondta szomorú fejet vágva.
-Jól döntöttem?
-Ezt csak te érzed! De én azt gondolom igen..látszik, hogy szeretted Sven-t csak bejött a képbe Basti és megváltozott minden..kezdesz beleszeretni?
-Azt hiszem igen..de ha nincs Basti akkor se ment volna Sven-nel.
-Lehet..na mit szólnál ha meginnánk a frapuccinokat, megennénk a a muffinokat aztán elmennénk vásárolni?
-Mit szeretnél venni?
-Bármit, de most jól esne egy kis vásárlás..tudom, hogy neked is!
-Nekem mindig!-mondtam nevetve, majd felpattantunk és bementünk a szobába, gyorsan megettük a muffinokat, a frappuccinokat pedig elvittük. Szóltunk Robert-nek, majd elmentünk. A vásárlás nagyon jól sikerült. Sok cuccot vettünk, elmentünk egy étterembe ebédelni.5 óra körül haza értem. Lukas várt otthon és éppen sörözgetett Basti-val.
-Sziasztok!-mondtam meglepetten, majd levettem a szandim és letettem a táskám. A mellényemet és a szatyrokat ledobtam a kanapéra, majd elindultam fiúkhoz a konyhába. Kivettem a hűtőből egy sört magamnak is majd leültem Basti mellé a pultnál lévő bárszékek egyikére, majd nyomtam egy puszit a szájára.
-Miújság? Hol voltál?-kérdezte Lukas.
-Elmentünk vásárolgatni Ania-val.
-Mit vettél?-kérdezte Basti.
-Vettem egy szandit, egy fekete táskát, egy farmer gatyát, egy krémszínű miniruhát meg egy farmer dzsekit.
-Tudsz vásárolni..-mondta elismerően Lukas.
-Köszike!-mondtam, majd kacsintottam egyet.
-Sven elköltözött?-kérdezte Lukas.
-Igen..szakítottunk!-mondtam, majd Basti-ra néztem aki mosolyogni kezdett, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Csengettek, így kimentem kinyitni az ajtót. Sven állt ott.
-Szia..itt maradt pár cuccom csak azért jöttem!-mondta, én pedig beengedtem, bár nem tudtam mit fog ahhoz szólni, hogy még most szakítottunk és mégis itt van már Basti.
-Sziasztok!-köszönt a fiúknak, majd úgy tett mintha észre sem venné Basti-t és felment a dolgaiért. Miután összepakolt lejött és elköszönt, majd kiment én pedig kikísértem. Nem szólt egy szót se csak elment..rosszul eshetett neki a dolog, de már nem tudtam mit tenni. Aznap este Basti ott maradt 10-ig, Fifa-ztunk, söröztünk, beszélgettünk aztán haza ment, mi pedig lefeküdtünk aludni.