41.rész

Ania szemszöge: A szél egyre jobban fújt, és az eső is egyre jobban esett. Hirtelen megláttunk egy boltot, aminek a kirakatában egy hölgy figyelte a kinti történéseket. Gyorsan odaszaladtunk, ő pedig kinyitotta az ajtót.
-Maguk mit csinálnak odakinnt? - kérdezte.
-Sétáltni voltunk, amikor hirtelen feltámadt a szél és szinte minden bezárt, ahova tudtunk volna menni. - mondtam.
-Nyugodjanak meg itt maradhatnak ameddig szeretnének! - mondta kedvesen a hölgy.
-Köszönjük szépen! - mondta Robert. Egy virágboltja volt a néninek. Bármerre néztünk csak gyönyörű virágokat láttunk. Megcsörrent a telefonom, de mivel Mario volt ezért kinyomtam.
-Én Rose vagyok! És Önök? - kérdezte.
-Inkább ti! - mondta Robert.
-Én Ania vagyok, ő meg Robert!
-És nyaralni jöttetek?
-Igen..de ez a vihar eléggé keresztbe húzta a számításainkat. - mondta Robert. A telefonom pedig már harmadjára kezdett csörögni.
-Vedd fel nyugodtan! - mondta Rose.
-Egy pillanat! - mondtam, s arrébb mentem.
-Mondjad! - szóltam bele.
-Ania! Mi van veled? - kérdezte.
-Mi lenne?
-Már vagy háromszor kinyomtál..
-Dolgom volt!
-Hol vagy?
-A városban.
-Nagyon nagy vihar lesz, már mindenki visszaért a hotelbe..
-Jól van na szia! - mondtam, majd rányomtam. Megint hívott, de kinyomtam. "Egy kicsit ő is izgulhat értem..ha egyáltalán izgul értem." - gondoltam.
-És honnan jöttetek? - kérdezte Rose.
-Dortmundból! - válaszolta Robert.
-És mit dolgoztok?
-Én focista vagyok, Ania meg divattervező. - mondta Robert, s mesélni kezdett a karrierjéről. Aztán engem is kikérdezett Rose. Elmesélte Robert, hogy együtt voltunk, s már egy ideje beszélgettünk, amikor a kirakathoz mentem, hogy megnézzem milyen idő van. Az eső zuhogott. Éppen figyeltem,a hogy a szél felborít egy kukát, s a benne lévő szemetet össze-vissza fújja, amikor megláttam Mario-t a boltokat fürkészve futni.

Nagyon megijedtem..nem akartam, hogy bármi baja legyen. Gyorsan kinyitottam az ajtót majd elindultam felé kiabálva.

-Mario!

-Ania! - indult felém. - Már mindenhol kerestelek! - mondta, s magához ölelt szorosan. Felnéztem rá, s szorosan megfogta a kezem. Én pedig elindultam vissza a boltba, s húztam magam után.

-Gyere itt bújtunk meg! - mondtam, s nyitottam volna ki az ajtót, de nem nyílt.

-Mi lett ezzel? - kérdeztem ijedten.

-Nem tudom.. - mondta Mario, s elkezdte nyitogatni, de nem sikerült neki. Belülről Robert-ék is próbálkoztak de nekik sem ment.

-Most mit csináljunk te jó isten?! - kérdeztem idegesen.

-Nem tudom, de felbasz! - mondta mérgesen, miközben még mindig rángatta az ajtót. Odanyúltam a kezéhez, s megrántottuk együtt. És hirtelen az ajtó kinyílt, mi pedig beszaladtunk. Olyan volt, mintha csak azt várta volna a sors, hogy együtt próbáljuk legyőzni ezt az akadályt. 

-Te mit keresel itt? - kérdezte Robert.

-Jöttem megkeresni Ania-t. 

-Jajj de romantikus! 

-Robert fejezd már be! Mario mutatnom kell valamit! - mondtam, s elővettem a telefonom és megmutattam neki a képet Ivana-ról és arról a srácról.

-Ez mi?! - kérdezte.

-Ivana ma egy sráccal járkált kézen fogva én meg követtem őket és hát lefotóztam, hogy elhidd!

-Szakítottam vele..te hát már nem érdekel!

-Tessék? - kérdeztem vissza.

-Miután beszéltünk találkoztam vele és szakítottam, amiért kitalálta azokat a baromságokat!

-Miért? - kérdezte Robert lekezelően.

-Mert neked hiszek..és veled akarok lenni! - mondta Mario, s megfogta a kezem.

-Na persze..azt hiszed, hogy ennyivel lerendezted a dolgokat? - kérdezte Robert, s ellökte mellőlem Mario-t.

-Szerintem ne szólj bele inkább! - mondta Mario.

-De beleszólok, mert szeretem és te csak megbántod! - mondta Robert.

-Most már nem fogom!

-Jó fiúk fejezzétek be! Ezt majd megbeszéljük, ha visszamentünk a szállodába. - mondtam, s hirtelen kopogni kezdtek az ajtón.